FÖLDKÖZI-TENGERI FAJTÁK
Az Atlanti-óceán, a Földközi-tenger és az Indiai-óceán partvidékét, félszigeteit és szigeteit ősidők óta aurignaci és cromagnoni eredetű, hosszú koponyájú, dolichocephalus keskeny és magas arcú, arányos termetű, egyenes és keskeny orrú, nagy szemű, puha hajú és hullámos fürtű emberek népesítik be. Közülük a földközi-tengeri embert alacsony növése, kecses termete, barnásfehér bőre, sötétbarna szeme és fekete haja különbözteti meg a magas növésű, izmosabb termetű, rózsásfehér bőrű, kék szemű és szőke hajú északi-tengeri embertől.
A földközi-tengeri ősfajta vonásait leghívebben őrzi a mediterrán világ szigetein és hegyi tájain viszonylag elszigetelten élő földközi-mediterrán vagy ibero-inzularis fajta. Ivadéka ma Hiberniától és Britanniától Krétáig és Ciprusig a szigeteken, Hispániától Kis-Ázsiáig a félszigeteken, Dél-Franciaországban és Északnyugat-Afrikában él, s az ír, spanyol, délfrancia és délolasz népek fő alkotóeleme.
Az Atlanti-óceán partvidékén és a Balkán-félszigeten a földközi ember északi keveredése nyomán magasabbra nőtt és nehézkesebbé lett. Ez a testalkat jellemzi a portugál, spanyol, makedón, angol, újgörög, bolgár, román földön élő atlanto-mediterrán vagy makedón fajtát.
A kissé világosabb bőrű orientális fajta hajlott orrának és megrövidült koponyájának tanúsága szerint erős tengermelléki hatáson ment keresztül. E fajtából sarjadtak a babiloni, asszír, héber, arab és más sémita népek. Közelről rokon vele az igen korán erőteljes negrid, majd északi és tengermelléki hatáson keresztülment vöröses bőrű ó-egyiptomi fajta. Kevés egyenes leszármazója ma is Egyiptomban és itt-ott Észak-Afrikában él a hámita népek: koptok és berberek között. Negrid keresztezésű ivadéka az afrikai fajtakörbe sorozott ethiopid fajta.
Az ősfajtának keletre szakadt ágazata az Indiában élő indid fajta. Az idegenektől mereven elzárkózó kasztszellem következtében ez a fajta csupán az északi fajta árja népelemekkel vegyült, s így alakult ki az ősfajtához közelebb álló déli-indid fajta, s a magasabb növésű és világosabb színű északi-indid fajta, míg a veddid fajta valószínűleg indid-melanid keveredésre vezethető vissza.
ÉSZAKI-TENGERI FAJTÁK
Az északi-tengeri ősfajta ivadékai közül a cromagnoni ember vonásait leghívebben őrző, hosszú és középhosszú koponyájú (mezocephalus), igen magas növésű, de vaskos termetű és széles arcú dáli fajta egyfelől az Atlasz hegység szőke berberei, a Dordogne-völgy szőke franciái közt, másfelől Északnyugat-Németország, Svéd- és Finnország némely vidékein él.
Az aurignaci hatás nyomait viselő, nyúlánkabb termetű, keskeny arcú északi fajta legzártabb tömegben Svédországban és Németország északnyugati részében él, de fő rasszeleme Nyugat-Finnország. Norvégia, Dánia, Hollandia, Belgium, Anglia, Normandia, Piemont és az erdélyi Szászföld népének is. A régiségben hosszú időn át uralkodó fajtaeleme volt az eurázsiai síkság árja népeinek is.
Az északi és déli fajtából kerültek ki Dél-Eurázsia ókori államalkotó népei: az indoárják, médek, perzsák, görögök, latinok, trákok, kelták, valamint a középkori germán államok alapítói. A délre szakadt északi emberek a történeti fejlődés során felszívódtak a földközi-tengeri eredetű őslakosságba, s eredeti fajtajellegeik csak itt-ott ütköznek ki az alfajták, így az atlanto-mediterrán és az északi-indid fajták sajátos alkatán.
Az északi fajtának kontinentális – alpesi, eurázsiai, kelet-európai – fajtákkal keresztezett leszármazói még az Izlandban, Skóciában, Dániában otthonos, sötétebb színű anholti fajta, az észak-oroszországi finn népek közt gyakori fenno-nordikus fajta, s a finn és török népek közt, valamint az orosz népben is előforduló riazan fajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése