Üdvözlet!

Ez a blog egy régi elképzelés alapján öntött formát. Ugyebár ismeretes, hogy van egy olyan zenekar hogy Pantera, és ennek a zenekarnak van egy olyan száma, hogy "great southern trendkill". Na engem anno már ez a cím annyira megfogott, hogy eldöntöttem, hogy még születni fog egy olyan könyvem, melynek címe az lesz: "A nagy tiszántúli trendgyilkosság", amiben a világ elé tárom a vidékünkön folyó disznóságokat és víg kedélyű társaságunk viselt dolgait, kalandjait, illetve kifejtem, hogy mit is gondolok én a világról.
Értelemszerűen, elhamarkodott elképzelés volt, no meg valószínűleg a kutya se venné meg. Az se utolsó szempont, hogy bár általában vicces gyereknek tartanak, meg van beszédkészségem (még ha nem is tudom fegyverként forgatni anyanyelvünket, mint az igazi nagyok), de az írói véna nem nagyon jutott ki nekem.
Így hát, hogy a káposzta is megmaradjon, és kecske is jóllakjon, létrejött egy blog. Szó van/lesz itt mindenről, amiről már történt említés az előzőekben: kalandokról, suttyókról, "uriemberekről", kutyákról, afákról, nazikról, királyságról, hősökről, biodiverzitásról és egyéb égető és megtárgyalásra váró problémákról.

A blog csapongó és személyes jellege miatt, teret enged az általam követendőnek tartott reakciós és tradícionalista gondolatoknak (bár úgy érzem ehhez a dologhoz én még nem nőttem föl teljesen, de sebaj). Illetve a helyt kap a monarchista álláspont és alternatíva is.

Addig is tisztelegjünk a Föld megmentője és immunrendszere előtt. HAIL AIDS!

2010. október 27., szerda

Régen esett, a kis baleset

Haj, de még milyen régen. Magam se tudom pontosan mikor volt. Talán öt éve? Plussz-minusz egy év. Az egész azzal kezdődött, hogy G.P. áthívott minket Kisújszállásra. Annyit tudtunk, hogy koncert a művházban, de akkoriban nem nagyon érdekeltek minket a részletek ilyen esetekben. Buli és kész! Előtte a fűzfában ittunk úgy emlékszem, és nem mellesleg néztük a tv-t melyben pont a tüntetésekről volt szó (ha ezt nézzük, akkor az időpont úgy 2006 ősze, 2007 tavasza lehetett). U.P. és D.G. értelemszerűen kifejezte a szimpátiáját a tüntetésekkel, emiatt egyesek elég csúnyán néztek ránk. A budoáron egy srác pedig , pont nekik mentegetőzött, hogy jajjj azé mer' fehér fűző van a bakancsomban nem vagyok náci, ez egyébként igen meglepő volt, hiszen érthetetlen hogy mit mentegetőzik, pont nekünk, eleve mégha kemények lettünk volna, de nem voltunk azok. Na mindegy. 
A helyszínen kiderült, hogy fellép a Linx, Kultúrkör, Vádlottak, Preta Fakto, ezek a nevek akkoriban nem igazán mondtak nekünk semmit, bár a helyi közegből, meg egyébként is sejtettük, hogy itt valami "antifasiszta" buli lesz, mármint nyilván nem ez volt a buli mottója, csak a zenekarok képviseltek ilyen politikai nézeteket. Sőt észrevettük, hogy kopasz fiatalok is vannak ott, ami nem volt új dolog teljesen számunkra, de azért nem sokat tudtunk arról, hogy mégis mi az a s.h.a.r.p. és arról ami velejár. Mindenesetre elkönyveltük már akkor, hogy kár volt átjönni, mert nem lesz itt semmi jó számunkra. Időközben mellénk csapódott 2 sörtehajú cigány fiatalember, illetve egy tekintélyes vízfejjel rendelkező illető, aki mindezt kihangsúlyozandó még frissen le is borotválta kobakját, mindhárman "divatos" drága lonsdale ruhákban voltak, illetve bakancsot és nadrágtartót viseltek, sőt mi több ők voltak a Vádlottak zenekar. El is ámultunk ezen, de hát úgy tartja a mondás "Rómában, mint a rómaiak", tehát félretéve előítéleteinket, normális módon reagáltuk le közeledésüket. Viszont nem igazán jutottunk sokra velük, hiszen eléggé idegesítette őket azon szemléletünk, hogy egy jó videóklipphez kizárólag 3 dologra van szükség: tűz, robbanás és ribancok.  Persze ellenvetést nem mertek megfogalmazni se ekkor, se akkor, amikor már politikáról beszélgettünk, így hát elsomolyogtak.
A továbbiakban a szokásos menetrend szerint zajlottak a  dolgok, mindenki megpróbálta jól érezni magát, illetve ismerkedni, ezenfelül relaxáció célzattal lestük a kultúrház szegényes akváriumát. Persze már ekkor volt balhé, D.G.-be belekötött, a kunmadarasi K.Zs., akit emiatt már többen el akarták intézni, L.M. már át akarta vinni gyakorlatba a dolgokat, ekkor meglepő módon K.Zs. odalépett hozzám és a nevemen szólított, és volt szobatársamra hivatkozva megpróbált védelmet kieszközölni, de mivel nekem fingom nem volt ki a fene ez a gyerek inkább nem szóltam bele. Az eset úgy oldódott meg, hogy a szervező M.K. kipenderítette. Ezek után minden ment tovább, ahogy eddig, sőt új ismerőseink különféle harci tanácsokkal is elláttak pl. egy Apostol nevezetű szimpatikus úriember, ajánlotta figyelmünkbe azt a támadó taktikát, hogy a kezünkben lévő sörös dobozt tartsuk ki oldalra és ejtsük el, míg ellenfelünk arra figyel, orvul rúgjuk fejbe, lehetőleg egy félköríves mozdulattal.
Az Preta Faktó nem mondanám, hogy feledhetetlen koncertélményt nyújtott, bár kellően türhő volt. Ekkor debütált az új énekesük Rita is. Elég erőltetett volt, hogy olvasta a szöveget, de ettől függetlenül U.P.-vel mi a helyzethez illően, lelkesen kiabáltuk, hogy "kurva" ill. "szajha", na meg az elnyűhetetlen "vetkőzz ribanc"-ot, ezzel sokan nem értettek egyet, sőt rossz szándékot feltételeztek a részünkről és még oda is vakkantottak, hogy fejezzük be. Mi természetesen nem törtünk le, és folytattuk, elvégre hol maradna enélkül a pánk.
Nem is szaporítanám a szót, és a lényegre térnék. Ezek után következett a Kultúrkör, persze ekkorra mi már rájöttünk, hogy ezek a zenék nem annyira tetszenek nekünk, így hát kivonultunk. Később mégis felhorgadt bennünk a kíváncsiság, elvégre, ha már koncerten vagyunk (mármint U.P.-ben és bennem, D.G. és G.P. kinn maradt inni inkább L.M. és a többiek társaságában). Beálltunk a színpadtól jó távol, hogy először csak megfigyeljünk. Eléggé lagymatagnak találtuk, de pár perc múlva mégis elképedtünk. Rákezdtek egy feldolgozás nótára, melynek címe GOOD NIGHT WHITE PRIDE. A szlogent mi már ismertük, hiszen egy időbe G.P. egy pólójára saját kezűleg írta rá ezt (na ja az otthoni hatások), sőt nem átallott ebben iskolába jönni, persze mi egyhamar elmagyaráztuk neki, hogy ez hülyeség, vagy legalábbis a közelünkbe ne hordja. 
Mi is ezzel a bajom? Egyrészt, mert kézséggel elfogadom, hogy valaki ellenzi a rasszizmust, bár hozzátenném, hogy az ilyen embereknek is el kéne fogadni, hogy az előítéletek hasznos dolgok (egyfajta védőmechanizmus), és gyakran nem alaptalanok, sőt ha jobban belegondolunk előítélet nélkül nincs tolerancia, csak közöny. Jó magam se értek egyet a puszta faj és vérkultusszal, egyrészt mert önmagában egysíkú, és tényleg nem nagyon alkalmas a gyűlöletkeltésen kívül másra. Másrészről pedig az identitás nem csak fajból és népből áll, hanem kultúrkörből, kultúrából, szülőföldből, vallásból, adott államhoz, uralkodóhoz, közösséghez tartozásból. Illetve minden kultúrkör, emberi géniusz érték. De ez a  vérlázító mondat pont, ezeket az értékeket gyalázza. Ez nem rasszizmus ellenes, hanem fehér és Európa ellenes, tehát durván átesett a ló túloldalára.
Mindezek fényében, érthető, hogy igencsak felháborított minket a dolog. De még ha csak ennyi lett volna. Az emberek önkívületbe jöttek, és énekelték, sőt ordították a számot, még a színpadra is felmásztak. Gondolom persze a többség ostobaságból cselekedte ezt, át se gondolva, hogy tulajdonképpen mit is jelent, amit énekelnek, de ebben a pillanatban mi mindenkit meggyőződésesnek gondoltunk, és bevallom undorodtunk. Ám az ördög sohasem alszik. Pár pillanat múlva összeakadt tekintetünk, és mosoly suhant át az arcunkon. Ekkor rákezdtem: WHITE PRIDE! WHITE PRIDE! és U.P. hatalmas hangerővel kapcsolódott be. No persze nem maradt észrevétlen a dolog. Egy élesfülű gnóm ki is szúrt minket, és láttuk, hogy körbejár leadni a drótot. Pár pillanat múlva hárman álltak előttünk: gnóm barátunk, egy piros pulcsis vadparaszt (aki elvileg Szövi volt a Linxből), illetve egy farmerkabátos jobbkötésű skinhead. Először U.P.-nek szegezték a kérdést: "Te mondtad, hogy white pride?" Erre ő büszkén, bátran, nyíltan ekképpen felelt: "ÉN!" Utána rögtön én következtem: "És miért mondtad?" Erre én arcomon letörölhetetlen vigyorral: "Mert büszke vagyok rá!" A válasz ennyi volt: "A kuuuuuurva anyád!" és lendültek az öklök!
Felgyorsultak az események, mi ketten, nem tudom milyen sugallatra, mint két rutinos harcos egymásnak vetettük a hátunkat, forgó mozgásba kezdtünk és kézzel védekeztünk. Ugyanis a jó kis cigány módszerekhez híven, hirtelen megszaporodtak támadóink, és mindenhol csak öklöket és lábakat láttunk, úgy hiszem mindenki odajött, hogy a lehetőségekhez mérten tiszteletét tegye egy rúgással, sőt úgy szól a fáma, hogy még a zenekar is lejött a színpadról és csatlakozott a "lincselőkhöz". (Mindenesetre a Vádlottak zenekar is próbálkozott a törlesztéssel, reméljük egyszer mi is viszonozhatjuk kedvességüket.) Az ajtó felé kezdtünk mozogni, a szabadulás reményében. Mindeközben a másik irányból a tömegen keresztül D.G., G.P. L.M. és N.K. közeledett a  felmentésünkre. És kijutottunk! Amint kiértünk, kicsit fellélegezhettünk, de a folyosón folytatódott a harc. D.G. és G.P. csatlakozott, míg a maroknyi szövetségesünk próbálta csitítani a népet, illetve minket tuszkolni kifelé. Na de ez nem is volt olyan egyszerű, hiszen mi akkor még inkább a sűrűjébe kívánkoztunk, sőt G.P. minket is meglepve, szinte berzerkerré változva támadott a piros pulcsis drabár dögre, ajkán azzal a hisztérikus kiáltással, hogy "Haggytátok békén a barátaimat!". Ám ezen események se tudták megakadályozni az elkerülhetetlent. Pár perc múlva kiszorítottak minket az épületből az udvarra, mindeközben folyamatosan záporozták ránk az ostoba kérdéseik, mint pl. "Mi az, hogy fehér faaaaaaj?", "Büszke vagy rá, hogy fehér vagy?" stb., persze ezzel csak tudatosították bennünk, hogy helyesen cselekedtünk. Az udvarra már csak a három kezdeményező követett minket, de ekkor már mi is a távozás mellett döntöttünk, no persze nem futva, csak szépen lassan, urasan, még ha ütnek is közbe. Ámde! A kapuban isteni sugallatot kaptam és tettem valamit, amire nincs konkrét magyarázat. Igazából ezt az életérzést amit, ez a bizonyos dolog keltett bennünk, igazából olyanok ismerhetik, akik szoktak asztali szerepjátékozni, amikor valami nagyon lazát teszünk, ami nem mellesleg a karakterünk életfonalának a végét is jelenti egyben, hisz meghalhat, sajnáljuk, de max. csinálok másikat. Na de ez más az asztalnál és más az életben. Mit is tettem? Nos... megálltam a kapuban, visszafordultam és szólásra nyitottam a számat. Teljes nyugalom szállt meg, sőt talán még az idő is megállt egy pillanatra. "Egykoron... még ti is fehérek voltatok!" Ami ezután következett, azt legjobban talán ez a négy szó jellemzi: az est legkeményebb rohama. De túléltük. A Pluss parkolóig még követtek, majd megunták. A legviccesebb és legérthetetlenebb az egészben az volt, hogy egyetlen karcolás se esett rajtunk. Gondolkoztunk is, hogy ennek mi lehet az oka. Talán olyan acélkemények lettünk volna? Neeeem! Ezt gyorsan elvetettük. Tehát két verzió maradt, amik nem zárják ki egymást. Az egyik, hogy a mi támadóink, nagy pofájuk ellenére rutintalanok és bénák voltak. A másik, hogy az isteni gondviselés megoltalmazza az igazakat.
Na de miközben a vasút felé baktattunk, kiabálást hallottunk és sötét alakokat vettünk észre az utca végén. G.P. ekkor előállt azzal a javaslattal, hogy ugyan ugorjunk már be ezen a kerítésen, úgyis egy haverja lakik itt. Én gyorsan átlendültem, G.P. is, viszont ő balfasz módon természetesen telibe tenyerelte az egyik vastaréjt, és nem mellesleg fel is húzta magát, tehát egy majd egycenti mély vágás lett a  tenyerén. D.G. és U.P. nem volt ilyen ügyes, sőt az utóbbi fel is horzsolta a kezét, na de ekkor már mi is leszartuk, kimásztunk és mentünk tovább. Kisvártatva egy rendőr autó jött velünk szembe. Őket elvileg ránk hívták ki, de mit ad isten felfogták, hogy nem mi voltunk az agresszorok. Ennek hála díszkíséretet adtak nekünk, és G.P. vissza tudott menni az ottfelejtett táskájáért, majd elbúcsúztunk tőle és ő hazaindult. Mi hárman a vasút felé vettük az irányt, amikor odaértünk, gyorsan fertőtlenítettem U.P. horzsolását, azaz lehúggyoztam. Ezek után már csak vártunk, taglaltuk a történteket és mikor megjött az első vonat elindultunk haza. D.G. a vonaton még szóváltásba keveredett pár résztvevővel, akik L.M. társaságában utaztak. Ezek kívül eseménytelen volt a hazaút.
Öröm az ürömben, hogy a koncertre úgy kaptak engedélyt a szervezők, hogy ha balhé nélkül telik el, akkor a jövőben is engedélyezve lesznek a hasonló bulik. Így hát legalább ebben teljes győzelmet arattunk.

U.I. Később olyan híreket kaptunk, hogy s.h.a.r.p. cimboráink, totális győzelemként élték meg az estét, és így is adták tovább, hát ők tudják, szívük rajta.


2010. október 25., hétfő

Durics Hilmi Huszein

A következő bejegyzést U.P.-nek szánom. Az elkövetkező idézet Durics Hilmi Huszeintől származik, és az 1931-es augusztus 20-i Szent István és államalapítási ünnepség keretein belül hangzott el.
Magáról a szónokról annyit, hogy bosnyák muzulmán származású, igen művelt katonaember volt. Akit az Nagy Háború alatt Ferenc József királyunk "mohamedán tábori főimámmá" nevezett ki. A béke után se volt rest, és kb. 80 fős bosnyák, albán muszlim önkénteseivel, csatlakozott a Nyugat-Magyarországi Szabadságharchoz. Bátran harcoltak Prónay zászlaja alatt, így a Rongyos Gárda mellett ők is bekerültek a névtelen hősök közé. Sajnos erről az időszakról keveset tudnak az emberek, a soproni népszavazásról még csak csak hallottak, de azt már nem, hogy ezt kinek köszönhetik. A muszlim katonák többsége Magyarországon maradt, ami nem is csoda, hiszen vérüket adták érte. 
Durics meghatározó alakjává lett a magyar iszlám életnek, mint budai főmufti. Na akkor lássuk az első nyilvános szentbeszédet, ami a Hold utca 19. alatt hangzott el:

„Muszlimok! Díszes ünneplő közönség!
Egy évezred előtt, Allahnak, a Hatalmasnak és Könyörületesnek akarata egy nagyszerű fejedelmet ajándékozott a magyar fajnak.
A bölcs Szent Istvánt, aki megalkotta a magyar államot, mely egy évezred viharait állotta, mert a nagy király államát az egy Istenre alapította... Ezt az országot, amelynek mi, magyar mohamedánok is tagjai vagyunk, nem kell félteni, amíg nem tér el az első bölcs királya hagyományaitól. Lefogjuk rázni az emberi rövidlátás és gonoszság által kovácsolt trianoni béklyókat is! Allah szabadságot és nem börtönt rendelt a magyar nemzetnek. Mi, szláv anyanyelvű, de magyar érzésű muzulmánok is tagjai vagyunk az egykori ősi turán-iráni közös népcsaládnak, ezer évig ősi földünk Szent István koronájának dísze, ékessége volt, mi magyar hazánkat az utolsó leheletünkig szeretjük, s ha kell, mint azt a világháborúban is megmutattuk, életünkkel és vérünkkel is meg fogjuk védeni. A Korán parancsolja az Isten és a Haza szeretetét, s mi követjük Allah parancsait. Az élő, hatalmas, könyörületes egy igaz Isten hitét a Sátán hordái fenyegetik, vallástalanná, Isten nélkülivé, erkölcstelenné, hazátlanná akarják tenni a népet, Isten helyett gépeket állítanak, az erkölcs helyett becstelenséget, felebaráti szeretet s különös megbecsülés helyett egyenetlenséget, becsület helyett sivár anyagi érdekeket hirdetnek, megbontják a családi élet hagyományait, gyermeket a szülő ellen lázítanak, megbontják a tekintély tiszteletét, s fel akarják állítani a moszkvai Dedzsel [Antikrisztus] országát. Lerombolnak mecseteket, templomokat, imaházakat, iskolákat, s az erkölcstelenségnek és istentagadásnak építenek oltárokat. Akár Keletről, akár Nyugatról jön ez a sátáni támadás, az iszlám vétót kiállt! Az Isten köré kell sereglenünk, hogy megdöntsük a sátán és segédhadai hatalmát, s visszavezessük a népet az istenfélelem, tekintélytisztelet, becsület, hazaszeretet és irgalom útjára.
Isten nélkül és Isten ellen nincs élet, nincs haladás, nincs boldogulás! Magyarország létérdeke, hogy a készülő nagy harcban magához ölelje az iszlámot, mert ha mindazok, akik hisznek az Istenben, összefognak, akkor Szent István birodalma nem múló jelenség lesz a történelemben, hanem újra ki fog terjedni a Kárpátok és az Adria között.
Mi, magyar muzulmánok tisztelettel hajlunk meg Szent István, a magyar nemzet pejgambere [prófétája] előtt, s magyar keresztény testvéreinkkel együtt énekeljük: »Hol vagy, István király / Téged magyar kíván / Gyászos öltözetben / Teelőtted sírván!« Ámen.”

Egyébiránt nem olyan meglepő a bosnyákok ilyentén lojalitása, legalábbis visszavezethető bizonyos történelmi előzményekre. Boszniában a középkorban erős volt a magyar befolyás, és az első szervezettebb államaik is a magyar apostoli királyok szárnya alatt keletkeztek. Később I. Lajos felesége Kotromonics Erzsébet is a bosnyák uralkodóházból származott. 1878-ban pedig az Osztrák-Magyar monarchia annektálta Boszniát, ami ugyan már nem eredményezett felhőtlen viszonyt (igaz Durics és társai is ebben az érában éltek, és így válhattak a magyar király alattvalóivá), főleg hogy ekkortájt tombolt leginkább a túlzó nacionalizmus Európa-szerte, ami később megásta a sírját a Magyar Királyságnak (no persze ebben a sorozatos halogató politikának is része volt).
Aki meg mindezekről többet akar tudni, az meg majd utánanéz.

2010. október 22., péntek

Haladjunk a korral! :D

Buji Ferenc egyik cikkében felteszi a kérdést, hogy ha eljutunk oda, hogy a homosexualitás teljesen elfogadottá válik, akkor a mi lesz a következő? Szerinte az "örömötokoztehátnemlehetrossz" elv és a "dehátsenkinekseártunkvele" elv alapján a következő őrület bizonyosan a szodómia lesz. És bizony elkezdődött!  :D Nem tudtak várni! Az első lépéseket már meg is tették, ugyanis kijevi ökológusok egy csoportja igen meglepő követeléssel fordult Viktor Janukovics ukrán elnökhöz: teljes körű ukrán állampolgárságot kérnek az ország területén élő delfinek számára.
Vajon mi lesz a következő lépés? Házasság? Örökbefogadás? Nyilvános szodomita kampány? Nem tudni. Viszont vannak akik haladnak a korral, én is ismerek egyet. Ő egy csirkebaszó volt (ha hinni lehet a pletykáknak), úgy emlékszem Fehér László a neve, és Kunszentmárton jeles lakosa, de kit érdekel ez, ha vannak olyan uriemberek, akik ezt képesek sokkal nagyobb volumenben űzni. Méghozzá az alábbi képen látható haladó szellemű gentelman.

Igen ő az. Egy forradalmár, egy újító. Aki nemrég szomszédja kancáját tette magáévá. A szemtanúk így emlékeznek vissza.

"Az alávaló, mert másképp nem tudom nevezni, megkötötte a kancát egy fához. A slicce le volt húzva, és ... éppen csinálta"

"Gyalázni kezdtem. Rákiabáltam, hogy hagyja azt a szerencsétlen állatot békén, tudtam, hogy már szexelt Ionica libájával és Vasile szamarával. Mi bajod van azzal a kancával, mi? - kérdeztem. Találj magadnak inkább egy másik asszonyt, mert volt már egy neked, de nem becsülted meg, és ezért hagyott ott - kiabáltam neki. Erre ő észrevett és elfutott"


A ló gazdája így konstatálta az esetet.

"Meg kellett érnem öreg fejemmel ezt is. Hallottam a faluban, hogy Nicolae elhagyta asszonyát, és állatokkal csinálja, de nem hittem el addig a napig. A kanca rágta a lucernát, miközben ő a háta mögött..."

Érdekes módon senki nem rója föl neki, hogy milyen csapodár, és senki se kiált fel, ilyen hűtlenség láttán. Miután kézre kerítették hősünket, először tagadta, de végül büszkén vállalta, hogy ő már egy új kor gyermeke.

"Az alkohol az én legjobb barátom. Igen, megtettem, a kancával is, és jólesett"

"Az én koromban egy állattal öt percig tart"

További sok boldogságot kívánunk  neki, és minden követőjének.


2010. október 21., csütörtök

Egy illúzióval szegényebben

Úgy emlékszem tavasszal történt az eset. Kora tavasszal. Igazából a történet szempontjából lényegtelen a pontos időpont, maximum annyi, hogy a közelmúlt.
Egy nem túl színvonalas koncerten voltunk Csepelen, méghozzá egy Bunkernek nevezett "szórakozóhelyen". Nem voltak illúzióim, hogy milyen jó is lesz, elsősorban nem is miattam mentünk. Ami érdekelt az az Elit Osztag. A régi hanganyagaik tetszettek, de az újak valahogy nem. Ennek oka, hogy az új számok is tingi-langik és közhelyesek, illetve az énekhang. Nekem azt mondták, hogy ugyanaz énekel , mint a '80-as években, nem igazán hiszem el a hang alapján, de legyen úgy. Már javában tartott a "buli" amikor színpadra léptek. Igazából be se mentem, csak kintről hallgattam... de történt valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ahhoz, hogy értsük miről is van szó, ismerjük meg az előzményeket.
Na már most, van ugye olyan weboldal, hogy punkportál, és ezen értelemszerűen van fórum is. Itt elég sok nagyokos ember van, akik osztják az észt a színtérről, a zenéről a pánkról és egyebekről, persze többségük kb. igazi irodai munkás, liberális senkiházi véleményem szerint, de ez nem is olyan lényeges. A történet szempontjából annyi a fontos, hogy a srácok elkezdték kedvelt tevékenységüket a "nácivadászatot" (mellékesen megjegyzem én nem szoktam olvasni a punkportált, de van informátorom, aki akarva és akaratlanul tájékoztat). Dicső nácivadászaink akkor épp az Elit Osztag valamelyik tagját mószerolták. hogy pontosan mivel? Nem tudom már pontosan, valami piti dolog, hogy vagy ő a náci, vagy szóba állt egy nácival, vagy esetleg elment mellette egy az utcán, és ebből kifolyólag a zenekar is náci, meg megtagad mindent ami szent és a többi, és a többi. Eleve nem értem ebbe mi a bűn, meg ők mi alapján döntik el, mik a szempontok? Gondolom nekik már a normalitásnál elkezdődik a bűvös nácihatár.
Felvetül a kérdés, hogy ez miért is érdekel engem/minket ennyire. Azért tisztelt nagyérdemű, mert ezen a bizonyos koncerten az Elit Osztagot is érdekelt, méghozzá annyira, hogy koncert közbe elkezdtek mentegetőzni, hogy ők bizony nem követik se a szocializmust, se a nemzeti szocializmust, sőt semmiféle  más eszmét amiben benne a szocializmus (akkor a fasizmus nyilván belefér:D). Mi vaaaaaaan? Miről beszél ez? 
- Ad 1. Mit foglalkozik azzal, hogy mit mondanak a punkportálon?
- Ad.2. Mi van akkor, ha náci? Amúgy is a szólásszabadság bajnokai tiltanának be manapság mindent, ami nem fér bele a "szólásszabadságba", azaz nem egyezik az ő véleményükkel.
-Ad. 3. Az Elit Osztag ne mentegetőzzön már! 

Na ennyit a "legendákról", ennyit a punkról.

2010. október 20., szerda

Mérgezés és népi gyógymódok

A mai nap rádöbbentem arra, amit tegnap este még csak sejtettem. Megmérgeztek! 

Az eset tegnap késő este történt, méghozzá az étel volt a ludas. Igaz, ekkor már alapból nem túl egészséges enni, de mit tehetnénk? Nem szívesen tagadom meg a gyomor hívó szavát. A menü virsli volt, maga a választás is fura, hiszen volt egyéb étel is itthon, melyek még finomabbak is, pl. halpörkölt (bár ez ellett sózva). Már az étkezés alatt kezdtem sejteni a dolgot, de ételfogó szolga híjján a saját bőrömön kellett megtapasztalnom a tüneteket. A méreg szinte azonnal, de alattomban és sunyin fejtette ki a hatását. Éreztem én, hogy itt valami nem stimmel, de valamiért mégis magamat okoltam, hogy biztos alapból nem vagyok jól és megalapozatlan balítélet lenne otthagyni a táplálékot. De alig egy félóra múlva már fájt a hasam, és a fejem és az álmatlanság is gyötört. Hozzáteszem, a hasam ez eddig maximum szorulás miatt fájt és az is megoldódott magától, a fejem viszont tényleg pontosan jelzi, hogy valami baj van az emésztőcsatornában legyen ételről avagy alkoholról szó. Hosszas forgolódás után, úgy döntöttem jöhet a sokak által el nem ismert, de számomra egyértelmű és hatékony hagyományos gyógymód, azaz kivonultam a wc-re és jobb kezem mutató és középső ujját alkalmazva... ugye érjük. Mikor fenékig ürítettem az aktus keserű poharát és a keserű epe is távozott, a győztesek nyugalmával feküdtem vissza és végül aludtam el.
Ellenben a mai nap, a folyamatos, de enyhe hasfájás tudatosította bennem, hogy nem is volt olyan komolytalan a dolog a tegnapi. Remélem a meleg ebéd majd helyretesz.
De ki állhatott a háttérben, ki a felelős? A Surjány Hús? Vagy az egész húsipar? Sose rajongtam a virsliért, de nem érdekelt, hogy alig van benne hús, az se, hogy ami mégis belekerül az már kívül esik a hivatalos húsosztályzáson. Még az se borzasztott el, hogy mielőtt elnyerné végső formáját az egész egy sárgás kásás-pépes massza, a többiről már ne is beszéljek. Annyit azért mondanék, hogy bassza meg a kereskedő, hogy romlott terméket adott el nekem, és vesszenek az olyan hülyék mint én, akik ezt meg is eszik.

Na ne máááááá!

A kuruc.info nevű oldalon megjelent egy számomra vérlázító cikk. Ahhoz, hogy értsük a következő pár mondatomat nem árt, ha megtekintjük az ominózus írást. Mi is ezzel a bajom? Az hogy egy agyrém! Nem értem egyszerűen az összefüggést. Azért mert ezt a lányt megverte két szlovák bőrfejű, miért ne léphetne frigyre egy tót fiúval? Ez szimpla soviniszta uszítás.
Eleve számomra egy szlovák nem teljesen idegen, szomszédos ország, ami egykor a Szent Korona alá tartozott a népével együtt. Közös ország, közös múlt, közös történelem. A mai napig történelmi nemzetiségnek számítanak, sőt még az olyan jórészt magyarlakta területeken is van régi közösségük mint pl. Szarvas városa. Sőt ha már itt tartunk, akkor fehérek és genetikailag is közel állnak a magyarokhoz, tehát nem értem mi a baja a kurucoknak.
Mellékesen megjegyezném, hogy tudtommal a Felvidéken létezett olyan dolog is, hogy kettős identitás (ezt mára jórészt kiírtották állítólag), sőt jómagam is találkoztam egy olyan lánnyal, aki állítása szerint nem nagyon tudna egyértelműen dönteni, hogy ő most magyar-é vagy tót, leginkább mindkettő, hiszen mindkét nyelvet gyerekkora óta perfektül beszéli, a neve alapján is lehetne akármi (pl. a cikkben szereplő Péter Zák is ilyen, hiszen csak megfordítás kérdése a dolog), sőt nemhogy a családjára, hanem az egész falujukra jellemző ez. Persze messziről jött ember azt mond, amit akar, de nekem hihetőnek és hitelesnek tűnt.
Persze engem is zavar egy két dolog. Én is utálom Slotát, és azokat akik meglovagolták a politikáját, és azokat akik hittek nekik és bedőltek az uszításnak. Szerintem is át kéne beszélni történelmi kérdéseket, és jó lenne ha felhagynának a hamis történelem kitalálásával (ilyen hazugok sajnos nálunk is vannak tömegesen). De ettől még az átlag szlovák emberrel nincs bajom.
A másik dolog a cikk befejezése. A Reményik vers. Nem ismerem a munkásságát (csak a Nem nyugszunk bele költeményt, amit jónak tartok) a költőnek, nem is ismerem a vers igazi indíttatását, de ... az a romantikus nacionalizmus, amit képvisel helytelen és veszélyes. Ez a szemlélet okozta, hogy szétverték az országunkat, ez okozza, hogy a mai napig sokan nem képesek méltósággal viselni a történelem csapásait (szerintem már 1920-ban is, egy maréknyi embert kivéve az embereknek csak a pofája volt a nagy, és megelégedtek a ha a kocsmában óbégatták, hogy "nem. nem, soha"), ez a szemlélet borította többször lángba Európát. Ez, az eszme volt a mai sovinizmus táptalaja.

Miért életképtelen a S.H.A.R.P. mozgalom?

Elég méltatlan dolog, hogy ezzel a témával kezdem az írást, de olykor a súlytalan dolgokkal is kell foglalkozni, meg ugye a frissen jött gondolatok megérdemlik, hogy legalább ide lejegyezzem őket.

Most nem fárasztok senkit, hogy mi is az a s.h.a.r.p. (SkinHead Against Racial Prejudice, mondjuk egyesek szerint inkább Shaved Hippies Against Racial Pride), aki nem tudja az utánanézhet mindkét álláspontnak itt és itt, és eldöntheti neki melyik a szimpatikusabb. Na de most nem is az a kérdés, hogy kinek van igaza. Hanem, hogy miért is halódik ez a mozgalom, amit én speciel nem is bánok.

A probléma szerintem az ideálokban keresendő. Politikailag általában két ideál lebeg előttük.

1. "az apolitikus": Ez lenne ugye az ún. igazi "old school skinhead" (legalábbis szerintük). Alapvetően ez már eleve nehezen megvalósítható, hiszen ha már a fene nagy antirasszizmus a zászlóra van tűzve, akkor nehéz apolitikusnak maradni. De egye fene, ez még elképzelhető. Viszont a többségnél ez a dolog inkább a véleménytelenségből fakad, persze elképzelhető, hogy van egy-kettő jórészt idősebb ember akit nem érdekel a dolog, és nem is szívesen foglal állást (itt felvetül a  kérdés viszont, hogy ez az elfordulás meggyőződésből vagy inkább meghasonulásból fakad), de nekik általában van valami hobbijuk, tevékenységük ami lefoglalja őket, tehát nem a mozgalom a fő mozgatórugójuk.
Ellenben a manapság azt a világot éljük(sőt nem csak napjainkra volt jellemző ez), hogy ez a fiataloknak viszont nem nyújt igazából hitet, célt, alternatívát. Ergó az újoncok úgyis politizálni fognak, és a szimpla zene, sör, foci (amelyek favorizálása egyébként is inkább az erőlködésből és majmolásból, mint valós szeretetből fakad) kombináció nem lesz elég nekik. Példának okáért a nagy kultuszfilmjük a This is England is bemutatja ezt akarva akaratlanul.

2. antifasiszta, antirasszista: Na ugye, ha ezt a dolgot erőltetik, akkor abból meg több probléma is adódik. Először is odavan a politikamentes imázs. Másodszor ezzel önmagukat lökik a liberalizmus karjaiba, és leginkább libsi aktivistákat és nyafogó vega puncikat termelnek ki, ami ugyebár nem igazán egyeztethető össze az erőt és férfiasságot dicsőítő skinhead életérzéssel. A másik véglet meg szintén ezeknek a csoportosulásoknak lesznek a fegyvereik, és mindenkit betámadnak, aki pl. szidja a cigányokat, még ha jó okkal is teszi azt. Persze mindeközben a gyűlölet ellen szónokolnak, de közbe ők a legnagyobb gyűlölködők. Ez meg ugye rossz vért szül. És előbb utóbb ők járnak pórul, mert nem csak az igazi erő, hanem a merészség is hiányzik a  többségből.

Az ideáljuk másik eleme ugyebár az ilyen huli-huli-huligán gyerek, kemény ököllel, tar fejjel. Na ugye ezzel az a baj, hogyha valaki dicsőíti a rombolást, azzal úgyis táptalajt ad a gyűlölködésnek, azzal az erőszaknak. Persze az aktivista gyerekek alapból alkalmatlanok az erőszakra. Míg ha lenne egy igazi keményöklű gyerek köztük, aki szereti a huligánkodást, annak ökle meg előbb utóbb úgyis csattana pl. a cigányokon, meg úgyis elkezdene húzni a másik irányba, ami ugye köztük főbenjáró bűn.

Az összegzés annyi, hogy már eleve halva született dolog volt. Egyrészt, azért mert semmi organikus fejlődés nem volt, csak behozták és művelik anélkül, hogy figyelembe venné a magyar viszonyokat.Másrészt a saját ideáljaiknak lehetetlenség megfelelni.

Az újabban terjedő anarchista és kommunista brigádjaikról meg most hadd fejtsem ki, hogy miért szarok.