Régen esett, a kis baleset

Haj, de még milyen régen. Magam se tudom pontosan mikor volt. Talán öt éve? Plussz-minusz egy év. Az egész azzal kezdődött, hogy G.P. áthívott minket Kisújszállásra. Annyit tudtunk, hogy koncert a művházban, de akkoriban nem nagyon érdekeltek minket a részletek ilyen esetekben. Buli és kész! Előtte a fűzfában ittunk úgy emlékszem, és nem mellesleg néztük a tv-t melyben pont a tüntetésekről volt szó (ha ezt nézzük, akkor az időpont úgy 2006 ősze, 2007 tavasza lehetett). U.P. és D.G. értelemszerűen kifejezte a szimpátiáját a tüntetésekkel, emiatt egyesek elég csúnyán néztek ránk. A budoáron egy srác pedig , pont nekik mentegetőzött, hogy jajjj azé mer' fehér fűző van a bakancsomban nem vagyok náci, ez egyébként igen meglepő volt, hiszen érthetetlen hogy mit mentegetőzik, pont nekünk, eleve mégha kemények lettünk volna, de nem voltunk azok. Na mindegy. 

A helyszínen kiderült, hogy fellép a Linx, Kultúrkör, Vádlottak, Preta Fakto, ezek a nevek akkoriban nem igazán mondtak nekünk semmit, bár a helyi közegből, meg egyébként is sejtettük, hogy itt valami "antifasiszta" buli lesz, mármint nyilván nem ez volt a buli mottója, csak a zenekarok képviseltek ilyen politikai nézeteket. Sőt észrevettük, hogy kopasz fiatalok is vannak ott, ami nem volt új dolog teljesen számunkra, de azért nem sokat tudtunk arról, hogy mégis mi az a s.h.a.r.p. és arról ami velejár. Mindenesetre elkönyveltük már akkor, hogy kár volt átjönni, mert nem lesz itt semmi jó számunkra. Időközben mellénk csapódott 2 sörtehajú cigány fiatalember, illetve egy tekintélyes vízfejjel rendelkező illető, aki mindezt kihangsúlyozandó még frissen le is borotválta kobakját, mindhárman "divatos" drága lonsdale ruhákban voltak, illetve bakancsot és nadrágtartót viseltek, sőt mi több ők voltak a Vádlottak zenekar. El is ámultunk ezen, de hát úgy tartja a mondás "Rómában, mint a rómaiak", tehát félretéve előítéleteinket, normális módon reagáltuk le közeledésüket. Viszont nem igazán jutottunk sokra velük, hiszen eléggé idegesítette őket azon szemléletünk, hogy egy jó videóklipphez kizárólag 3 dologra van szükség: tűz, robbanás és ribancok.  Persze ellenvetést nem mertek megfogalmazni se ekkor, se akkor, amikor már politikáról beszélgettünk, így hát elsomolyogtak.

A továbbiakban a szokásos menetrend szerint zajlottak a  dolgok, mindenki megpróbálta jól érezni magát, illetve ismerkedni, ezenfelül relaxáció célzattal lestük a kultúrház szegényes akváriumát. Persze már ekkor volt balhé, D.G.-be belekötött, a kunmadarasi K.Zs., akit emiatt már többen el akarták intézni, L.M. már át akarta vinni gyakorlatba a dolgokat, ekkor meglepő módon K.Zs. odalépett hozzám és a nevemen szólított, és volt szobatársamra hivatkozva megpróbált védelmet kieszközölni, de mivel nekem fingom nem volt ki a fene ez a gyerek inkább nem szóltam bele. Az eset úgy oldódott meg, hogy a szervező M.K. kipenderítette. Ezek után minden ment tovább, ahogy eddig, sőt új ismerőseink különféle harci tanácsokkal is elláttak pl. egy Apostol nevezetű szimpatikus úriember, ajánlotta figyelmünkbe azt a támadó taktikát, hogy a kezünkben lévő sörös dobozt tartsuk ki oldalra és ejtsük el, míg ellenfelünk arra figyel, orvul rúgjuk fejbe, lehetőleg egy félköríves mozdulattal.

Az Preta Faktó nem mondanám, hogy feledhetetlen koncertélményt nyújtott, bár kellően türhő volt. Ekkor debütált az új énekesük Rita is. Elég erőltetett volt, hogy olvasta a szöveget, de ettől függetlenül U.P.-vel mi a helyzethez illően, lelkesen kiabáltuk, hogy "kurva" ill. "szajha", na meg az elnyűhetetlen "vetkőzz ribanc"-ot, ezzel sokan nem értettek egyet, sőt rossz szándékot feltételeztek a részünkről és még oda is vakkantottak, hogy fejezzük be. Mi természetesen nem törtünk le, és folytattuk, elvégre hol maradna enélkül a pánk.

Nem is szaporítanám a szót, és a lényegre térnék. Ezek után következett a Kultúrkör, persze ekkorra mi már rájöttünk, hogy ezek a zenék nem annyira tetszenek nekünk, így hát kivonultunk. Később mégis felhorgadt bennünk a kíváncsiság, elvégre, ha már koncerten vagyunk (mármint U.P.-ben és bennem, D.G. és G.P. kinn maradt inni inkább L.M. és a többiek társaságában). Beálltunk a színpadtól jó távol, hogy először csak megfigyeljünk. Eléggé lagymatagnak találtuk, de pár perc múlva mégis elképedtünk. Rákezdtek egy feldolgozás nótára, melynek címe GOOD NIGHT WHITE PRIDE. A szlogent mi már ismertük, hiszen egy időbe G.P. egy pólójára saját kezűleg írta rá ezt (na ja az otthoni hatások), sőt nem átallott ebben iskolába jönni, persze mi egyhamar elmagyaráztuk neki, hogy ez hülyeség, vagy legalábbis a közelünkbe ne hordja. 

Mi is ezzel a bajom? Egyrészt, mert kézséggel elfogadom, hogy valaki ellenzi a rasszizmust, bár hozzátenném, hogy az ilyen embereknek is el kéne fogadni, hogy az előítéletek hasznos dolgok (egyfajta védőmechanizmus), és gyakran nem alaptalanok, sőt ha jobban belegondolunk előítélet nélkül nincs tolerancia, csak közöny. Jó magam se értek egyet a puszta faj és vérkultusszal, egyrészt mert önmagában egysíkú, és tényleg nem nagyon alkalmas a gyűlöletkeltésen kívül másra. Másrészről pedig az identitás nem csak fajból és népből áll, hanem kultúrkörből, kultúrából, szülőföldből, vallásból, adott államhoz, uralkodóhoz, közösséghez tartozásból. Illetve minden kultúrkör, emberi géniusz érték. De ez a  vérlázító mondat pont, ezeket az értékeket gyalázza. Ez nem rasszizmus ellenes, hanem fehér és Európa ellenes, tehát durván átesett a ló túloldalára.

Mindezek fényében, érthető, hogy igencsak felháborított minket a dolog. De még ha csak ennyi lett volna. Az emberek önkívületbe jöttek, és énekelték, sőt ordították a számot, még a színpadra is felmásztak. Gondolom persze a többség ostobaságból cselekedte ezt, át se gondolva, hogy tulajdonképpen mit is jelent, amit énekelnek, de ebben a pillanatban mi mindenkit meggyőződésesnek gondoltunk, és bevallom undorodtunk. Ám az ördög sohasem alszik. Pár pillanat múlva összeakadt tekintetünk, és mosoly suhant át az arcunkon. Ekkor rákezdtem: WHITE PRIDE! WHITE PRIDE! és U.P. hatalmas hangerővel kapcsolódott be. No persze nem maradt észrevétlen a dolog. Egy élesfülű gnóm ki is szúrt minket, és láttuk, hogy körbejár leadni a drótot. Pár pillanat múlva hárman álltak előttünk: gnóm barátunk, egy piros pulcsis vadparaszt (aki elvileg Szövi volt a Linxből), illetve egy farmerkabátos jobbkötésű skinhead. Először U.P.-nek szegezték a kérdést: "Te mondtad, hogy white pride?" Erre ő büszkén, bátran, nyíltan ekképpen felelt: "ÉN!" Utána rögtön én következtem: "És miért mondtad?" Erre én arcomon letörölhetetlen vigyorral: "Mert büszke vagyok rá!" A válasz ennyi volt: "A kuuuuuurva anyád!" és lendültek az öklök!

Felgyorsultak az események, mi ketten, nem tudom milyen sugallatra, mint két rutinos harcos egymásnak vetettük a hátunkat, forgó mozgásba kezdtünk és kézzel védekeztünk. Ugyanis a jó kis cigány módszerekhez híven, hirtelen megszaporodtak támadóink, és mindenhol csak öklöket és lábakat láttunk, úgy hiszem mindenki odajött, hogy a lehetőségekhez mérten tiszteletét tegye egy rúgással, sőt úgy szól a fáma, hogy még a zenekar is lejött a színpadról és csatlakozott a "lincselőkhöz". (Mindenesetre a Vádlottak zenekar is próbálkozott a törlesztéssel, reméljük egyszer mi is viszonozhatjuk kedvességüket.) Az ajtó felé kezdtünk mozogni, a szabadulás reményében. Mindeközben a másik irányból a tömegen keresztül D.G., G.P. L.M. és N.K. közeledett a  felmentésünkre. És kijutottunk! Amint kiértünk, kicsit fellélegezhettünk, de a folyosón folytatódott a harc. D.G. és G.P. csatlakozott, míg a maroknyi szövetségesünk próbálta csitítani a népet, illetve minket tuszkolni kifelé. Na de ez nem is volt olyan egyszerű, hiszen mi akkor még inkább a sűrűjébe kívánkoztunk, sőt G.P. minket is meglepve, szinte berzerkerré változva támadott a piros pulcsis drabár dögre, ajkán azzal a hisztérikus kiáltással, hogy "Haggytátok békén a barátaimat!". Ám ezen események se tudták megakadályozni az elkerülhetetlent. Pár perc múlva kiszorítottak minket az épületből az udvarra, mindeközben folyamatosan záporozták ránk az ostoba kérdéseik, mint pl. "Mi az, hogy fehér faaaaaaj?", "Büszke vagy rá, hogy fehér vagy?" stb., persze ezzel csak tudatosították bennünk, hogy helyesen cselekedtünk. Az udvarra már csak a három kezdeményező követett minket, de ekkor már mi is a távozás mellett döntöttünk, no persze nem futva, csak szépen lassan, urasan, még ha ütnek is közbe. Ámde! A kapuban isteni sugallatot kaptam és tettem valamit, amire nincs konkrét magyarázat. Igazából ezt az életérzést amit, ez a bizonyos dolog keltett bennünk, igazából olyanok ismerhetik, akik szoktak asztali szerepjátékozni, amikor valami nagyon lazát teszünk, ami nem mellesleg a karakterünk életfonalának a végét is jelenti egyben, hisz meghalhat, sajnáljuk, de max. csinálok másikat. Na de ez más az asztalnál és más az életben. Mit is tettem? Nos... megálltam a kapuban, visszafordultam és szólásra nyitottam a számat. Teljes nyugalom szállt meg, sőt talán még az idő is megállt egy pillanatra. "Egykoron... még ti is fehérek voltatok!" Ami ezután következett, azt legjobban talán ez a négy szó jellemzi: az est legkeményebb rohama. De túléltük. A Pluss parkolóig még követtek, majd megunták. A legviccesebb és legérthetetlenebb az egészben az volt, hogy egyetlen karcolás se esett rajtunk. Gondolkoztunk is, hogy ennek mi lehet az oka. Talán olyan acélkemények lettünk volna? Neeeem! Ezt gyorsan elvetettük. Tehát két verzió maradt, amik nem zárják ki egymást. Az egyik, hogy a mi támadóink, nagy pofájuk ellenére rutintalanok és bénák voltak. A másik, hogy az isteni gondviselés megoltalmazza az igazakat.

Na de miközben a vasút felé baktattunk, kiabálást hallottunk és sötét alakokat vettünk észre az utca végén. G.P. ekkor előállt azzal a javaslattal, hogy ugyan ugorjunk már be ezen a kerítésen, úgyis egy haverja lakik itt. Én gyorsan átlendültem, G.P. is, viszont ő balfasz módon természetesen telibe tenyerelte az egyik vastaréjt, és nem mellesleg fel is húzta magát, tehát egy majd egycenti mély vágás lett a  tenyerén. D.G. és U.P. nem volt ilyen ügyes, sőt az utóbbi fel is horzsolta a kezét, na de ekkor már mi is leszartuk, kimásztunk és mentünk tovább. Kisvártatva egy rendőr autó jött velünk szembe. Őket elvileg ránk hívták ki, de mit ad isten felfogták, hogy nem mi voltunk az agresszorok. Ennek hála díszkíséretet adtak nekünk, és G.P. vissza tudott menni az ottfelejtett táskájáért, majd elbúcsúztunk tőle és ő hazaindult. Mi hárman a vasút felé vettük az irányt, amikor odaértünk, gyorsan fertőtlenítettem U.P. horzsolását, azaz lehúggyoztam. Ezek után már csak vártunk, taglaltuk a történteket és mikor megjött az első vonat elindultunk haza. D.G. a vonaton még szóváltásba keveredett pár résztvevővel, akik L.M. társaságában utaztak. Ezek kívül eseménytelen volt a hazaút.

Öröm az ürömben, hogy a koncertre úgy kaptak engedélyt a szervezők, hogy ha balhé nélkül telik el, akkor a jövőben is engedélyezve lesznek a hasonló bulik. Így hát legalább ebben teljes győzelmet arattunk.

U.I. Később olyan híreket kaptunk, hogy s.h.a.r.p. cimboráink, totális győzelemként élték meg az estét, és így is adták tovább, hát ők tudják, szívük rajta.