Elég méltatlan dolog, hogy ezzel a témával kezdem az írást, de olykor a súlytalan dolgokkal is kell foglalkozni, meg ugye a frissen jött gondolatok megérdemlik, hogy legalább ide lejegyezzem őket.
Most nem fárasztok senkit, hogy mi is az a s.h.a.r.p. (SkinHead Against Racial Prejudice, mondjuk egyesek szerint inkább Shaved Hippies Against Racial Pride), aki nem tudja az utánanézhet mindkét álláspontnak itt és itt, és eldöntheti neki melyik a szimpatikusabb. Na de most nem is az a kérdés, hogy kinek van igaza. Hanem, hogy miért is halódik ez a mozgalom, amit én speciel nem is bánok.
A probléma szerintem az ideálokban keresendő. Politikailag általában két ideál lebeg előttük.
1. "az apolitikus": Ez lenne ugye az ún. igazi "old school skinhead" (legalábbis szerintük). Alapvetően ez már eleve nehezen megvalósítható, hiszen ha már a fene nagy antirasszizmus a zászlóra van tűzve, akkor nehéz apolitikusnak maradni. De egye fene, ez még elképzelhető. Viszont a többségnél ez a dolog inkább a véleménytelenségből fakad, persze elképzelhető, hogy van egy-kettő jórészt idősebb ember akit nem érdekel a dolog, és nem is szívesen foglal állást (itt felvetül a kérdés viszont, hogy ez az elfordulás meggyőződésből vagy inkább meghasonulásból fakad), de nekik általában van valami hobbijuk, tevékenységük ami lefoglalja őket, tehát nem a mozgalom a fő mozgatórugójuk.
Ellenben a manapság azt a világot éljük(sőt nem csak napjainkra volt jellemző ez), hogy ez a fiataloknak viszont nem nyújt igazából hitet, célt, alternatívát. Ergó az újoncok úgyis politizálni fognak, és a szimpla zene, sör, foci (amelyek favorizálása egyébként is inkább az erőlködésből és majmolásból, mint valós szeretetből fakad) kombináció nem lesz elég nekik. Példának okáért a nagy kultuszfilmjük a This is England is bemutatja ezt akarva akaratlanul.
2. antifasiszta, antirasszista: Na ugye, ha ezt a dolgot erőltetik, akkor abból meg több probléma is adódik. Először is odavan a politikamentes imázs. Másodszor ezzel önmagukat lökik a liberalizmus karjaiba, és leginkább libsi aktivistákat és nyafogó vega puncikat termelnek ki, ami ugyebár nem igazán egyeztethető össze az erőt és férfiasságot dicsőítő skinhead életérzéssel. A másik véglet meg szintén ezeknek a csoportosulásoknak lesznek a fegyvereik, és mindenkit betámadnak, aki pl. szidja a cigányokat, még ha jó okkal is teszi azt. Persze mindeközben a gyűlölet ellen szónokolnak, de közbe ők a legnagyobb gyűlölködők. Ez meg ugye rossz vért szül. És előbb utóbb ők járnak pórul, mert nem csak az igazi erő, hanem a merészség is hiányzik a többségből.
Az ideáljuk másik eleme ugyebár az ilyen huli-huli-huligán gyerek, kemény ököllel, tar fejjel. Na ugye ezzel az a baj, hogyha valaki dicsőíti a rombolást, azzal úgyis táptalajt ad a gyűlölködésnek, azzal az erőszaknak. Persze az aktivista gyerekek alapból alkalmatlanok az erőszakra. Míg ha lenne egy igazi keményöklű gyerek köztük, aki szereti a huligánkodást, annak ökle meg előbb utóbb úgyis csattana pl. a cigányokon, meg úgyis elkezdene húzni a másik irányba, ami ugye köztük főbenjáró bűn.
Az összegzés annyi, hogy már eleve halva született dolog volt. Egyrészt, azért mert semmi organikus fejlődés nem volt, csak behozták és művelik anélkül, hogy figyelembe venné a magyar viszonyokat.Másrészt a saját ideáljaiknak lehetetlenség megfelelni.
Az újabban terjedő anarchista és kommunista brigádjaikról meg most hadd fejtsem ki, hogy miért szarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése